Szíjhajtás

A szíjhajtás forgó tengelyek közötti energiaátvitel egy módja. A tengelyekre egy-egy megfelelően kialakított tárcsát erősítenek, a szíjtárcsákon végtelenített hajlékony szíjat vetnek át, mely a tárcsákra ráfeszül. A nyomatékot és a forgó mozgást a szíj általában súrlódás segítségével viszi át, de van olyan szíjhajtás is, melynél a kapcsolatot a szíj és a tárcsa alakja biztosítja. Szíjhajtást általában ott alkalmaznak, ahol a tengelyek nagyobb távolságra vannak egymástól. A súrlódással kapcsolódó szíjhajtásoknál mindig fellép kismértékű látszólagos csúszás, mely az átvitt nyomatékkal nő, ezért ezek a szíjhajtások pontos kinematikai kapcsolatra nem alkalmasak. Előnyük, hogy túlterhelés esetén megcsúsznak és ezzel a kapcsolódó gépeket védik törés ellen. Igénytelen üzemű, könnyen gyártható és szerelhető energiaátvitelt jelentenek. A szíjhajtások általában érzéketlenek a gyártási pontatlanságokra és rezgéscsökkentő hatásuk is van, karbantartásuk egyszerű, kenést nem igényelnek. A szíjhajtás üzeme csendes, nyugodt, jó hatásfokkal dolgozik (90-98%), de csak kis és közepes fordulatszámokon használható (a centrifugális erő a tárcsákon lelazítja a szíjat).

Ékszíj

Ezek a szíjak trapéz keresztmetszetűek, keskenyebbik oldalukkal a tengely felé szerelve. Az ékszíjak előnye, hogy megnövelik a súrlódási erőt a tárcsa és a szíj között. A trapéz alakú horonyba a szíj befeszül, így nagyobb normális erő mellett sem nő nagyon a tengelyt terhelő erő. A szabványos méretek (α=20°) esetén a súrlódási erő azonos szíjfeszítés mellett körülbelül a lapos szíjhajtásnál szokásos érték háromszorosára növekszik ékszíj alkalmazásával, vagy ugyanakkora teljesítmény harmad akkora csapágyterheléssel vihető át. (F_nyomó=F_feszítő/sinα).

Az ékszíjak általában textilerősítésű gumiból szabványos hosszúságra végtelenített alakba vulkanizálva készülnek. A leggyakrabban egy tárcsapárhoz egy ékszíjat használnak. Több ékszíj párhuzamos beépítése esetén az ékszíjak gyártási eltéréseiből adódóan nem biztosítható minden szíjhurokra egyenlő szíjfeszítő erő, ezért a névlegesnél kisebb átvihető teljesítménnyel kell számolni. Az ékszíjhajtásnál lehetővé kell tenni, hogy a kellő szíjhúzást a tengelytáv eltolásával be lehessen állítani, vagy szíjfeszítő tárcsát kell alkalmazni.

Jelenleg ez a leggyakrabban használt szíjhajtás. A legtöbb gépkocsiban a generátort vagy régebben az egyenáramú dinamót ékszíjjal hajtják meg.

Bordásszíj

Az ékszíj egy speciális változata, fogazott a szelvénye, tehát több, egymással párhuzamos kis ékszíjként működik, de egy darabból készül, ezért nem jelentkeznek a gyártási eltérésekből adódó hibák. Szelvénye sokkal alacsonyabb, de szélesebb, mint a hasonló teljesítményű ékszíjé, kisebb a tömege, nagyobb fordulatszámot képes elviselni, és hajlékonyabb is.

Fogas szíj

Újabban készítenek fogazott szíjakat is. Ezek, ellentétben a súrlódás segítségével kapcsolódó szíjhajtásokkal, pontos szinkronhajtást tesznek lehetővé, megtartva ugyanakkor az ékszíjhajtás számos előnyét: egyszerű kezelhetőségét, egyszerű szerelését, zajtalan, nyugodt üzemét, rezgéscsillapító képességét. Ilyen szíjat használnak belsőégésű motorok szelepeit működtető vezérműtengelyek hajtására, kiváltva a régebbi lánchajtást. Anyaga a kenőolajjal szemben ellenálló kell legyen. Hátránya viszonylag költséges előállítása és az, hogy fogazott tárcsákat kell hozzájuk beépíteni, nem védenek túlterhelés ellen.

A szíj anyaga rugalmas, a feszes és a laza szíjágban más-más erő ébred. Emiatt a két szíjág megnyúlása is különbözik. A feszes ág tehát kissé előresiet a hajtó tárcsa kerületéhez képest, a laza ág pedig kissé lemarad. Ez a megfigyelő számára úgy jelentkezik, mintha a szíj kissé megcsúszna a tárcsákon. Ezt a jelenséget rugalmas csúszásnak vagy szlipnek nevezik, értéke: